 |
| forrás |
Az mellett, hogy mindig is érdekelt a történelem és a földrajz, azért is fontosnak tartom ennek a két tantárgynak az oktatását, mert gondolkodni tanít. Úgy vélem ezen tantárgyak célja a 21. században már nem a tényanyagok bemagoltatása, évszámok vagy topográfiai adatok emlékezetbe vésése - ezeket az adatokat pillanatok alatt megkereshetjük okos telefonunkon is -, hanem maga a kritikai gondolkodás, a megfelelő állampolgári, szociális, társas kompetenciák elsajátítása. Fontos, hogy a diákoknak struktúrákat, összefüggéseket és folyamatokat tanítsunk, és az így megszerzett tudásukat új információk szerzésére, kritikai ellenőrzésre is fel tudják használni.
Minden tanár számára megfogalmazódik a kérdés, - bármennyire is odavan saját tárgyáért,- hogy is fogom ezt érdekessé tenni a diákjaim számára. Talán a legalapvetőbb a saját érveinket felhozni az elején, de nyilvánvaló, hogy ez hosszútávon nem fog motivációt jelenteni a tanulók számára. Ebből kifolyólag úgy gondolom, a korszerű tanítási technikák mindkét tantárgyam kapcsán számtalan lehetőséget biztosít annak érdekében, hogy a diákokhoz közelebb hozzuk a tananyagot, életszerűbbé és izgalmasabbá tegyük.
A történelem kapcsán véleményem szerint több tanuláselméletre is támaszkodnunk kell, nem lehet "megúszni" egy tantárgyat sem frontális közvetítés nélkül, de a történelmet száz százalék, hogy nem. A behaviorizmus elméletén belül megjelenő kulcsszavak használata nélkülözhetetlen a tantárgy tárgyalása közben, amelyek folytonos gyakorlása is szintén fontos. Ezen ismeretek elsajátításában sokat segíthet a prezentáció használata, esetleg a quizlet a memoriter jellegű fogalmak gyakorlásához. A 20. században térhódító kognitivista szemlélet az előzetes tudásra épít, amely a történelem tanítása során nélkülözhetetlen elem a diákoknak különböző milyenségi és mennyiségű ismerete van a különböző témákból, ezért fontos ezeket a legelején tisztázni. Egyik szempontból azért, hogy a téves információk ne rögzüljenek valamint, hogy a továbbiakban erre építkezni tudjunk. Az előzetes ismereteket egy óra eleji közös szófelhő elkészítésével gyorsan megvizsgálhatjuk és átbeszélhetjük. Mi több egy-egy téma feldolgozása kapcsán fogalomtérképeket is készíthetünk / készíttethetünk a gyerekekkel, ez nagy segítség lehet a megértés és a memorizálás szempontjából is. A konstruktivizmus kereteibe tartozó projekt alapú-tanulás, problémafelvetés és a felfedező tanítás szintén kiemelkedő fontosságú lehet. A diákok számára akár életüket is érintő valós probléma felvetése fontos gondolkodási folyamatokat indíthat el, ezen folyamatok a legjobb, hogyha kollaboratív keretek között valósulnak meg. Ezeket kiegészítve valósulhat meg a konnektivista tanuláselmélet. Véleményem szerint kimagaslóan fontos a diákok számára biztosítani a feltételeket a tanuláshoz, tegyük fel a következő héten dolgozatot íratok a befejezett téma anyagából, elmondom számukra, hogy lesznek évszámok, fogalmak, vaktérkép és esszé. A digitális eszközök segítségével pillanatok alatt feltehetem az elvárásaim egy táblázatban egy számukra könnyen elérhető dropboxba, és ettől a pillanattól a diák feladata a tanulás lesz, és láthatja milyen elvárásokkal fordulok felé. Fontos, hogy ismertessük velük a különböző lehetőségeket, akár a zanza tévé videót vagy az interneten elérhető animációkat bizonyos csatajelenetekről. Ezen felül képeket, videókat, hanganyagokat és filmeket használhatok, (főként a 20. század tanítása kapcsán,) alkalmazhatunk térképes programokat, hiszen mennyivel izgalmasabb megnézni Napóleon harci útvonalait, ha megértjük, hogy bizonyos természetföldrajzi akadályokba ütközött volna, ha máshogy tervezi meg hadjáratit.
 |
| forrás |
A földrajz oktatása kapcsán még inkább fontosnak tartom digitális eszközök használatát, hiszen a tantárgyból legtöbbször nem is érettségiznek a diákok és gyakran fordul elő, hogy az órarendben a kevésbé ideális időpontokba kerül. Tehát fontos azt figyelembe vennünk, egyik részről, hogy a diákok számára harmadrendű dolog lesz az, hogy földrajzot tanuljanak otthon, és ha frontális eszközökhöz nyúlunk órán sem fognak túl sok mindent megjegyezni. Ebből kifolyólag izgalmas és figyelemfelkeltő eszközökhöz kell alkalmaznunk, legtöbbször az a legjobb, ha ezt kollaborítav keretek között tesszük meg. A módszereket és az eszközöket változatos formában kell alkalmaznunk, hogy a diákok figyelmét meg tudjuk ragadni. A történelemnél említett pedagógiai elméletek nagy részben a földrajz oktatásban is hasonló képpen képzelem el, csak kevesebb frontális órával és jóval több csoportos munkával, projektekkel.
Fontos figyelembe vennünk az is, milyen tanulási környezetet alakítunk ki. Úgy gondolom a legmegfelelőbb, a tanév kezdetén lefektetni a szabályokat - a szabályok alkotásában, jó hogyha a gyerekek is részt vesznek-, ezen normákat pedig a továbbiakban precízen be kell tartanunk nekünk és a diákoknak is egyaránt. Viszont nem szabad ezen normákhoz betegesen ragaszkodni sem, de fontos, hogy egy egyensúlyi helyzet alakuljon ki a tanár és a diákok között, valamint a kölcsönös tisztelet folyamatosan fennálljon.
Az értékelésnek is az imént említett lefektetett szabályokhoz kell, hogy igazodnia. Fontos belátni azt pedagógusként, hogy ez nem csak a diákok, és szüleik számára mutat eredményeket, hanem számunkra is. Előtérbe kellene helyeznünk, hogy formatív és ne szummatív értékelést adjunk, ez hosszan kifejtendő feladatoknál, feleleteknél kiemelkedően fontos hiszen, hogy a diákok fejlődni tudjanak tudniuk kell miben és hogyan tehetik ezt meg.
A techológia alkalmazása akkor segít, ha úgy tekintünk rá az óráink során, mint egy eszköz és nem pedig úgy mint a cél. Véleményem szerint, nem szabad, hogy átvegye "felettünk" az irányítást és, hogy ne tudjunk ppt vagy okostábla nélkül órát tartani, viszont alkalmaznunk kell a lehetőségeket, amivel megkönnyíthetjük, figyelemfelkeltőbbé tehetjük diákjaink számára az iskolás éveket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése